szerel

TRADER TRAINER

A megszerelt trader

Gyerekkoromban (mondanom se kell, a tripla X generációhoz tartozom) sokszor láttam, ahogyan a nagy öregek szerelnek. Például TV-t. A család ült a készülék előtt, nézte a filmet, a kép elkezdett szaladni, mire nagypapa feltápászkodott, odasétált, és rávert egyet. Aztán még néhányat. A TV előbb-utóbb rájött, hogy ebből nem kerülhet ki győztesen, ezért megjavult. Nagypapa pedig visszatért kedvenc foteljába, és a tapasztalt szerelők méla tekintetével és viszkető tenyérrel nézte tovább a filmet.

A nagy öregek így szereltek, és így tartották működésben a világot. Erős, kissé lobbanékony emberek voltak, akik megfélemlítették a használati tárgyakat a bojlertől a Zsiguliig. A mai nők és férfiak már sokkal gyengébbek, amit az is jól mutat, hogy a használati tárgyaink már nem bírnák ki az ütéseket.

Vannak olyan zen történetek, amelyekben a tanítvány feltesz egy kérdést a mesternek, a mester pedig válasz helyett úgy fejbeveri a botjával, hogy lepihen a fűbe, mire rögvest megvilágosodik. Természetesen az atyai pofonokról se feledkezzünk meg, amelyek észhez térítik a rosszcsont gyereket!

A primitív technológia a gyatra érintkezéseivel, a rengeteg kosztól, ami vastagon belepte a burkolat alatt… Előfordult, hogy pont az az ütés javított valamin, de biztosan nem szerelte meg. A pofon, a váratlan fájdalom, az ijedtség kizökkenthet valakit a mániássá vált viselkedésből. Párás szemekkel elmerenghetünk ezeken a csodákon, és elfeledhetjük, hogy ez a kivétel, és mellette az ezer másik rontott a helyzeten.

A büntetés vágya zsigerből jön, és hasznosságát a ritka kivételek felmagasztalásával adjuk el magunknak és a világnak. Ütni könnyebb, mint megérteni, de a megértés mindig működik, az ütés meg ezerből egyszer.

A traderek gyorsan rájönnek, hogy a szokásaikon kell változtatniuk, ha eredményt akarnak. Megpróbálkoznak vele, kudarcot vallanak – és jön a büntetés. Gyerekként a legtöbbeket megbüntették, sokszor, esetenként durván, ha hibáztak, így vált reflexszé az önszidalmazó belső beszéd és az önbüntetés.

A büntetéssel az a probléma, hogy nem világít meg semmit, nem ad pozitív mintát, és nem segít megteremteni azt a konstruktív, inspiratív környezetet, ami táptalaja lenne a változásnak.

A viselkedésminta automatizmus. Ezt felbontani, és valami mást a helyére tenni, nem megy egyik pillanatról a másikra. A hibázás része a folyamatnak. A büntetés csak lassítja azt, esetleg ellehetetleníti.

Tetszett a cikk? Iratkozz fel!

További érdekes tartalmakat küldünk és különleges ajánlatokat. Nem küldünk spameket senkinek!

További Cikkeink

Ajánlott Bejegyzések

  • 506 szó2.5 perc olvasás

    A traderek sokszor lusták naplózni. Vagy naplóznak, de nem használják. Talán megpróbálták, nem mentek vele semmire, és ejtették a témát. Sokszor az oktatók is hibásak ebben, mert mantrázzák ugyan, hogy naplózni, naplózni, naplózni, de nem térnek ki arra, hogy miért, mit, és hogyan lehet belőle kiolvasni azt a tudást, amire alapozva konzekvensen helyes döntéseket tudunk hozni.

    Tovább olvasom
  • 463 szó2.3 perc olvasás

    David Dunning és Justin Kruger a Cornell Egyetem kutatói, 1999-ben publikálták először eredményeiket, ami sokaknak okozott komoly megdöbbenést. Teóriájukat négy pontban foglalták össze.

    Tovább olvasom
  • 442 szó2.2 perc olvasás

    Az AI adatot eszik és adatot lélegzik. Az ember meg nem. Ebből az következik, hogy az AI képes kontrollálni az embert, de az ember nem képes kontrollálni az AI-t. Látszólag.

    Tovább olvasom